Miért adják fel sokan a fogyókúrát, és hogyan lehet mégis sikeres?

Valahol minden fogyókúra egy lelkes elhatározással indul. Megvan a cél, megvan az elszántság, az ember elképzeli az eredményt, és azt hiszi, hogy innentől már minden simán megy. Aztán jönnek a hétköznapok. Az első kihívások, a fáradtság, az étvágy, a lassan érkező eredmények. És egyszer csak ott állunk egy szelet sütemény vagy egy kihagyott edzés után, és azt kérdezzük magunktól: van ennek egyáltalán értelme?

A legnagyobb probléma, hogy sokan azonnali változást várnak. Ha egy hét után nem mozdul meg jelentősen a mérleg nyelve, máris jön a csalódottság. Holott a test nem egyik napról a másikra reagál. Hosszú évek rossz szokásait nem lehet néhány nap alatt megfordítani. A lassú, fokozatos változás az, ami fenntartható.

Ott van az is, hogy az éhség, a fáradtság, a szociális helyzetek – egy baráti összejövetel, egy családi ebéd – mind próbára teszik az akaratot. A megszokott komfortzónából való kilépés feszültséget kelt. És amikor valaki úgy érzi, hogy túl sok mindenről kell lemondania, előbb-utóbb feladja.

A sikeres fogyás egyik kulcsa nem csupán az étkezés és a mozgás, hanem az is, hogy hogyan gondolkodunk róla amellett, hogy sokaknak nagy segítséget jelent az Adipex-P hatása is. Ha büntetésként éljük meg, ha tiltásokként, akkor az agyunk is tiltakozni fog. Ha viszont egy hosszú távú változásként tekintünk rá, amelyben helye van az örömnek, a fokozatos fejlődésnek, akkor sokkal könnyebb végigcsinálni.

A titok a türelem és a reális célok. Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni, elég apró lépésekkel haladni. Egy-egy kudarc nem jelenti a végét, csak egy kisebb akadályt. Azok, akik sikerrel járnak, nem azért képesek rá, mert soha nem hibáznak, hanem mert minden kudarc után újrakezdik.